A Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézet EU-s forrásokkal kapcsolatos közbeszerzései hemzsegnek a gyanús kifizetésektől. A fél éve megszüntetett EMMI háttérintézmény helyébe egy másik állami tulajdonú nonprofit kft lépett, rögtön kapott is egy hatmilliárdos pályázatot egyedüli indulóként, mondta Hadházy Ákos, az LMP társelnöke. |
A Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézet (NSZCSI) is áldozatául esett a kormány tavaly szeptemberi háttérintézmény átszervezési hullámának. Hadházy Ákos LMP társelnök megvizsgálta a jogutódlással megszüntetett intézmény eddigi közbeszerzéseit és számos esetben lelt igencsak problémás kifizetésekre.
Hadházynak az a véleménye, hogy azért kellett bezárni az NSZCSI-t, amiért beszántották az uniós források fekete lyukának számító Türr István Kutatóközpontot is, hogy eltüntessék a nyomokat.
Számos uniós nagyprojektnek volt a gazdája az NSZCSI. 1624 milliós uniós támogatást vettek fel szociális szolgáltatások modernizációja, központi és területi stratégiai tervezési kapacitások megerősítése, szociálpolitikai döntések megalapozása címszóval futó projektben.
A szociális képzési rendszer modernizációját egy 5,3 milliárd forintos EU-s projektből finanszírozták. A korai életszakaszban feltárt fejlődésbeli rendellenességek, lemaradások kezeléséhez szükséges hozzáférés javítására egymilliárd forint jutott uniós kasszából.
Korábbi cikkeink a Hadházy-féle korrupcióinfókról
Az EFOP 3.1.1 kisgyermekkori nevelés támogatása kiemelt 1260 milliós projekt valamilyen oknál fogva szerepel az NSZCSI honlapján, de a projektben konzorciumi partnerként a a Családbarát Ország Nkft szerepel.
Nem csak ez a projekt az egyetlen összekötő kapocs a megszüntetett NSZCSI és a helyébe lépő Nonprofit Kft között. Jóval beszédesebb, hogy mindkét jogi személy székhelye a budapesti Tüzér utca 33-35 alatt volt/van. A nonprofit Kft székhelyét pár nappal a háttérintézmény megszünte után helyezte át a Tüzér utcába.
Hadházy úgy véli, hogy az NSZCSI nyilvánosan fellelhető közbeszerzései azt mutatják meg, hogy a nemes társadalmi célok megvalósulása helyett újból egy szűk céghálózat gazdagodását láthatjuk csupán. A közbeszerzéseknél a legtöbb esetben sorozatban olyan cégeket hívnak meg a szakmai feladatok elvégzésére, amelyeknek semmi közük az adott területhez.
Havi 330 ezer forintért béreltek három darab használt Opel Insigniát közel két éven át. Ebből a pénzből újat is vehettek volna, de olcsóbbat is bizonyára találtak volna, ha nem egy ajánlatból választották volna ki a nyertest.
Egy hódmezővásárhelyi, ingatlanbérbeadással foglalkozó cégtől (Utilitas Pro Kft) 16,5 millióért rendelték meg a képzési dokumentáció monitorozását, bármit is jelentsen ez a tevékenység.
Brüsszelben a magyar állam elbukta azt a 78 milliót, amit az intézet az LDAP Számítástechnikai Kft-nek adott egységes informatikai alapú nyilvántartási és monitoring rendszer kialakítására. A már létező rendszer forráskódját (amit csak az NSZCSI használt) egymillióért vette meg egy évvel a pályázat előtt az LDAP. Ez a nyilvánvaló üzérkedés a brüsszelieknek is szemet szúrt, száz százalékos korrekciót írtak elő.
Tehát közvetetten emberi sorsokról döntött egy olyan cég, akinek a pedagógiai referenciái között a szempilla-hosszabbítás és a sminkelés oktatása szerepel.
Szintén egy mindenhez is értő cég az NSZCSI-től 24 milliót húzott be a koragyermekkori intervenció rendszer-hiányosságainak azonosításáért. A felnőttképzéssel foglalkozó Prekog Alfa Kft. a Schmidt Mária köréhez kapcsolódó ózdi digitális pénznyelő erőmű projektben is alvállalkozóként szerepelt.
Vágó Gábor |
