Előzmények
A szervezők a kerületi önkormányzathoz benyújtott kérelme szerint a rendezvény „választ ad arra a kérdésre, hogy kik voltak a pesti srácok? Hogyan éltek: étkeztek, öltözködtek, szórakoztak, kik voltak a példaképeik? A rendezvény minden nap l0 órától 21.30-ig lesz nyitva, hétfő kivételével. Folyamatos kiállítással, a kor divatját, étkezési szokásait, szórakozási lehetőségeit bemutató előadásokkal, divat és főző show-val, hagyományőrzőkkel, filmvetítéssel, előadói esttel, könnyűzenei koncerttel. Diákoknak rendhagyó történelemórával, melyre a józsefvárosi és a fővárosi felsős általános-, illetve középiskolások szervezése már zajlik.”
Végül egy nagy rendezvénysátor készült el, amiben a kiállítás volt, valamint itt tartották a programokat is. A bejáratnál néhány macskakőhalom idézte a régi barikádokat, az installáció egy „Halál az ÁVÓ-ra, illetve „Ruszkik haza” oldalfestésű korabeli személyautóval, egy katonai terepjáróval és egy ágyúszerűséggel egészült ki, és néhány hétvégén ki lehetett próbálni az airsoft-lövészetet is.
Az emlékpark szeptember 20-án nyitott, és heti 6 (hétfőnként zárva volt) nappal számolva 40 napig működött, a támogatás napi 1,7 millió forint volt. Persze ez nem ment mind a programra, és hétfőnként is őrizni kellett az egészet, mégis elég sokat költhettek a rendezvényekre.
A teljesség igénye nélkül néhány program:
A megnyitó sajtótájékoztatót Schmidt Mária, Kocsis Máté, Rácz József Sándor és Stefka István tartotta, Havas Szófia igazságáról politikai vitázott Huth Gergely és Puzsér Róbert, és beszélgettek például Bayer Zsolttal (Magyar Hírlap) és Szentesi Zöldi Lászlóval (Magyar Demokrata) arról, hogy rendezte-e a viszonyát a baloldal 1956-tal, vagy Kárpáti György olimpikonnal „az 1956-os Melbourne-i vérfürdőként ismerté vált olimpiai vízilabda-mérkőzés pillanatai”-ról.
Szellemi táplálékot nyújtott Stefka István több dokumentumfilmje, aki zenére vágyott, mehetett koncertre (pl. Balázs Fecó, Rackajam és Both Miklós, Mistery Gang), vagy megismerkedhetett a korabeli divattal, konyhával, esetleg a retrofodrász munkájával.
Hogy minderre hányan voltak kíváncsiak, nem tudni, az eseménysorozatot leginkább a pestisracok.hu oldal dokumentálta, és a kerületi önkormányzat tudósított róla sokszor. Mindkét forrás szerint sikeresek voltak a programok, a kerületi tudósító többször használja a „nagy érdeklődésre való tekintettel” fordulatot, a pestisrácok teltházas programokról is írnak. Az biztos, hogy nem minden program volt ilyen sikeres, például ha végignézzük a videókat – bár keveset mutatják a nézőteret – egy október eleji koncertet nem túl sokan élveztek, és többnyire hasonló látogatottságot tapasztaltuk mi is, mikor néhányszor arra jártunk.
A látogatottság nagyvonalú ismeretében furcsának hatott az október végi bejelentés, mely szerint „a nagy érdeklődésre való tekintettel” november 4-éig meghosszabbítják a nyitva tartást. Október 29-én (szombaton) a délután 5 órai nagy érdeklődés az alábbi képen látható, az este 8 órásról meg már fénykép sincs, mert addigra bezártak.
Annak végiggondolása, hogy erre a programsorozatra valóban szükség volt-e, illetve elérte a látogatottsági célját (ha volt ilyen), a szervezőkre, esetleg a támogatást nyújtókra marad. Mindenestre ez az egy támogatás több mint a Gerilla Press tavalyi éves bevételének a fele, innen nézve ez egy kiemelt program. Meg a másik oldalról is: az 1956-os Emlékbizottság „Sinkovits Imre” programjában messze a Gerilla Pressé a legnagyobb támogatás, őket a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége követi 20 213 000 Ft-tal.
Az azért erősen kérdéses, hogy a program a látogatóknak nyújtott-e bármi „kiemeltet”, ahogy az is, érdemes-e, lehet-e egy öthetes rendezvénysorozatot barikádra, fehér sátorra és egy színpadra építeni. Persze csak akkor, ha cél, hogy a saját csapaton kívülieket is elérjék.
Virág Tamás |
