Az Akvárium algazöld fényében délelőtt az oknyomozás helyzetéről beszélgettek újságírók Rényi Ádám vezetésével. Rényi kérdésére, hogy virágzik-e az újságírás csúcsának tartott műfaj, Bodoky Tamás, az Átlátszó.hu alapító főszerkesztőjét leszámítva tulajdonképpen mindenki igennel felelt. Míg oknyomozó újságírás régóta létezik, az a benyomás, hogy mostanában több ilyen cikk jelenik meg, Gavra Gábor, a Hvg.hu főszerkesztője szerint a közösségi média hatásának, a Facebook megosztásoknak és a közéleti témákban egyre aktívabb blogoknak köszönhető. Bodoky szerint addig, ameddig egy kezén meg tudja számolni, hányan élnek meg abból, hogy oknyomozó cikkeket írnak, addig semmiféle virágzásról nem lehet beszélni.
Válságban nehéz oknyomozni
Murányi Marcell, a Blikk főszerkesztője szerint az oknyomozás csupán annak az eszméje, hogy jó, ha valaminek van következménye. A Blikk főszerkesztője elmesélte, náluk évekkel ezelőtt indult egy program, amelyben Mong Attila és Vajda Éva, a Manager Magazin egykori vezetői fél éven keresztül segítették a Blikk munkatársait bizonyos témák felkutatásában, feldolgozásában, ami elindított náluk egy folyamatot, ami azonban az utóbbi években a válságnak köszönhetően megrekedt. 2008 óta egy elvárt profittermelés mellett, amikor minden nap 90 ezer karakterrel kell megtölteni az újság oldalait, nem sok idő és pénz marad oknyomozásra.
Simicska még nem rokkant bele a Kreatív cikkeibe
A lapkiadás és az újságírás szűkülő gazdasági lehetőségei mellett egy másik probléma, ami a beszélgetés során felmerült az a cikkek utóélete. Kevés olyan cikk születik, amely jelentős hatást tud gyakorolni arra az ügyre, amellyel foglalkozik. Bátorfy Attila kollégám szerint ameddig a megosztott társadalom a saját oldalát a másik oldal ügyeire hivatkozva mindig felmenti, ameddig a bizonyítékok és adatok véleménynek számítanak, addig nehéz is elvárni, hogy a botrányoknak legyen következményük, mert ez közös társadalmi igény nélkül nem következhet be. Ahogy Gavra Gábor fogalmazott: Simicska Lajos és a Mahír sem rokkant bele a Kreatívban megjelent cikkekbe.
Botrányos, törvénysértés gyanúját felvető ügyek feltárásakor az újságírókban jogosan motoszkál az az elvárás, hogy a hatóságok felfigyelnek munkájukra, és a nyomozó hatóságok hivatalból indítsanak eljárást azokban az ügyekben, amelyek újságcikkeken keresztül kerülnek a nyilvánosság elé. Ez csak nagyon ritkán van így. Bódis András, a Heti Válasz munkatársa elmesélte, hogy amikor a Strabag korrupciós ügyeiről írt cikksorozatot, akkor gyakorlatilag neki kellett kiprovokálnia azt, hogy az ügyészség átvegye azokat a dokumentumokat, amelyek alapján cikkeit megírta. Végül az ügyészség átvette az aktákat, elkezdtek az üggyel foglalkozni, és ez kellett ahhoz, hogy a köztévé hírháttér műsoraiba behívják Bódist, hogy a témáról kérdezzék.
Márkaértéket épít az oknyomozás
A közelmúlt talán legemlékezetesebb cikksorozata, Schmitt Pál volt köztársasági elnök plágium-ügye volt, amelynek a Hvg.hu munkatársai jártak utána. A plágium-ügy azon kevés esetek egyike, amikor egy cikksorozatnak végső soron lett következménye: Schmitt Pál lemondott, miután világossá vált számára, hogy az állampolgárok jelentős részét megosztja az ő személye. Az ügyet feltáró cikksorozat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a megújult Hvg.hu növelni tudta elérését, ugyanakkor Gavra Gábor azt is elmondta, ahhoz, hogy ezeket a számokat tartani is tudják, nagy mennyiségű hírt kell publikálniuk, amelyeket a felhasználók látnak. Bár a márkaépítés szempontjából fontosak a nagy port kavaró cikkek, de kattintható hírtömeg nélkül képtelenség nagy elérést biztosítani.
